Ismét egy Fűszeres Eszter kenyér.Sokat nem is írnék róla, csupán annyit nem utoljára sütöttem meg.Eszter blogjában olvastam, hogy az amerikai háziasszonyok előszeretettel sütik otthon e szerint a recept szerint a kenyeret.
Igazi baguett kívül-belül a kikandikáló pirított hagymadarabokkal és a helyenként pirosra sült sajttal egyetemben.Sütés közben isteni illatok lengedezték be a konyhát.
Igazán nem szeretnék flancolni, de mi kecskesajtkrémmel ettük(imádom)és lilahagyma chutneyvel.
Elkészítés:
Előző este:
18 dkg rétesliszt
2 dl langyos víz
1/4 kk. instant élesztő
Mindent összekeverünk fóliával letakarjuk és hagyjuk kelni 8-12 órát a konyhában.
Másnap hozzáadunk:
30 dkg sima liszt
1,5 dl langyos víz
1 kk. instant élesztő
10 dkg reszelt ementáli
1 nagy fej vöröshagyma kevés olajon megpirítva
1 tk. só
Alaposan bedagasztjuk, nekem kb. 10 percet vett igénybe.Duplájára kelesztjük, két részre osztjuk és baguettet formázunk belőlük.
Lisztezzük jól be és konyharuha hengerek között hagyjuk kelni.
220 fokon süssük pirosra.Annyit még megjegyeznék hogy én a sütő aljába egy vízzel töltött tepsit helyeztem, és nagyon jót tett a tésztának.
Egy-két mondat a lilahagyma chutneyről:
nevezhetnénk lilahagymalekvárnak is így egyszerűbb.Először egy kis adagot készítettem egy kicsit tartottam tőle, hogy nem fog ízleni, de viszont izgatta is a fantáziám, hogy vajon milyen.
Hozzávalók:
40 dkg lilahagyma
10 dkg barna cukor
6 ek. balzsamecet
kevés só, bors
olívaolaj
2-3 tk.. erdeigyümölcs vagy bármilyen más bogyós gyümölcslekvár
Kevés olívaolajon elkezdjük pirítani a vékonyra szelt hagymát, megsózzuk, cukrozzuk és hozzáadjuk a balzsamecetet.Kis lángon sűrűn kevergetve lekvárszerűre főzzük.Légmentesen lezárva hűtőben akár egy hétig is tártohatjuk.
Sült húsok ideális kísérője.Ízben egyszerre édes és pikáns.Próbáljátok ki nem bánjátok meg.
Azt tudtátok, hogy a lilahagymának rendkívül magas a B6 vitamin tartalma és jelentős folsav tartalommal is bír?Úgyhogy aki bírja, egye kedves egészségére!
A chutney (ejtsd: csatni) Indiából indult világhódító útjára. Szó szerint, hiszen az angolszászok nagy-nagy kedvence, de az utóbbi években itthon is egyre többen ismerik. Az angolok és a franciák már az 1600-as évektől luxuscikként importálták a különböző csatnikat.
A szó hindi eredetű, jelentése nyalni. Csatnifagyit még nem ettem, de aki a csatnit egyszer megkóstolja, biztos, hogy mind a tíz ujját megnyalja utána.
Fő jellemzői: erős fűszerezésű, savanyú és/vagy édes, csípős is lehet, zöldségekből és/vagy gyümölcsökből készül, állaga kb. a befőtt és a lekvár között található félúton. Indiában a száraz és nedves csatnit is ismerik. Tulajdonképpen egyfajta fűszeres szósz, amelyet jellegetesen sós ételekhez használunk.
Mire használjuk a csatnit?
Húsok, halak mellé, tésztához és rizshez is. Sajtokkal. Töltelékként. Dél-Indiában banánlevélen szolgálják fel a különböző ízű csatnikat.(forrás:midmegette.hu)
Egy meglepi kérlek nézz be!puszi!
VálaszTörlés